Számomra a karácsony átvészelése volt a legnehezebb. Főleg azért, mert én is szerettem volna otthon, a szeretteim körében ünnepelni. Ez volt a harmadik év, hogy munkával töltöttem azokat a perceket, órákat, amiket otthon kellene. De már most tudom, hogy a következő karácsonyom, otthon lesz jelenlegi terveim szerint.

Karácsony napján dolgoztunk a legtöbbet, 12 órát, kis kaja szünettel. Ünnepi ebéd és ünnepi vacsora volt aznap. Rohangálás fel-alá a konyhában, az étteremben, hogy a vendég kedvére tegyünk. Nem egyszerű, de amikor sietünk, nincs idő gondolkodni. A desszert után van egy kis idő szusszanni, miután a vendég befejezi menüjét, tudunk beszélgetni velük. Tele vannak kérdésekkel, hogy vajon, mi dolgozók hogyan ünnepelünk, amikor nem vagyunk otthon. Voltak olyan kedves vendégeim, akiktől kis ajándékokat kaptam (édességek – azt hittem elfogyott az egész, de ma pakolás közben találtam egy doboz kicsomagolatlan Toffifee-t, karácsonyi képeslap jókívánságokkal, karácsonyfadísz). Mindenki ünnepi lázban égett. Rengeteg kisgyermekes család volt a hajón. A gyerekek örömmel bontották ki ajándékukat és az étkezés alatt azzal játszottak. Mutogatták nekünk, mit kaptak nagy mosollyal az arcukon. Az ilyen engem is megmosolyogtat. Kedves látvány.

És, ahogy mi dolgoztunk az ünnep alatt. Ezt viselte (majdnem) mindenki a vacsora alatt:

Az előző bejegyzésemben már említettem, hogy a karácsonyt merre fogom tölteni. Néha nehéz előre tervezni, amikor hajón dolgozik az ember, mert itt aztán tényleg bármi közbe jöhet. De szerencsére nem jött. Így boldogan vártam, hogy Sydney-be érjünk. Ebédszünetem volt. Felszálltam a buszra és irány a tengerpart. Az időjárás nem kedvezett annyira, borús volt, a nap még csak ki sem dugta egész nap az orrát. A szörfösök persze élvezték a helyzetet és tárt karokkal várták a hullámokat, hogy meglovagolják, amit kisebb-nagyobb sikerrel meg is tettek. A szörfözést már egész kisgyermekkorban megszerettetik velük és néha ügyesebbek, mint az apukájuk.

A Bondi Beach felhős és napos időben, Sydney városában:

A hosszú séta meghozza az ember étvágyát, ahogy az enyémet is. A tengerparttól 15 perces sétára található egy magyar étterem, ahol most voltam másodszor. A menü, amit választottam, természetesen karácsonyi hangulatot keltett számomra, töltött káposzta (ami nincs a hajón). A fotó elmaradhatatlan:

A Szilveszter ennél könnyebben telt. Ez a nap is ugyanolyan volt, mint a többi. Mindenki várta a nagy napot, amikor ünnepelheti az újév kezdetét. Este a hajó különböző helyein lehetett várni az új évet. Én, mint minden évben, harmadszor is a hajó 10. szintjén számoltam vissza mindenkivel együtt. A hangulat fergeteges volt, mindenki ujjongott, és megszólalt a hajókürt is, úton, a tenger közepén. Most is készült erről egy rövid videó, amit sajnos nem tudok feltölteni, mert nagy lett.

Azt mondják, az újév mindenki számára tartogat valami meglepetést. Nos, az én első meglepetésem az, hogy a jelenlegi 10 napos úton, csak vacsoránál kell dolgoznom. A 2014-es év utolsó előtti napján volt egy verseny. A cél, melyik csapat tudja eladni Szilveszter estéjére a legtöbb pezsgőt. A zseniális indonéz főpincéremnek köszönhetően, a mi csapatunk nyert. És ez volt a nyeremény. Se reggeli, se ebéd, csak vacsora. Napi 5 óra munka és az egész napom szabad, mindenhol le tudok szállni. Nincs fejfájás a Lidos dolgok miatt. Csak pihenés ezerrel, hogy az út lejárta után kibírjam a maradék egy hónapot a hajón. És hogy mi fog történni a szerződésem után? Hamarosan ezt is megtudjátok.

Ui: Mindenkinek Sikerekben és Élményekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánok! Remélem Mindenkinek jól teltek az ünnepek és jól indult az Új év! Remélem a 2015-ös évben is velem utaztok! Puszi