Nem mind arany, ami fénylik és az éremnek is két oldala van. Nos, amit láthattok és olvashattok, az nyilván kis része a hajós életnek. Van, aki szerencsés és van, aki nem. De azt mondják, minden rossz után jön valami új és jobb. Hát ez nem mindig igaz. Főleg nem a hajózásra. Az út első napján, pontosan 8 nappal ezelőtt, amikor kezembe vettem az új munkarendemet szomorúan láttam, hogy az új, 8 napos út utolsó napján tudok csak partra szállni. A Sydney off miatt nem is panaszkodom, mert ez a legjobb hely. Mint mindenki más, én is reméltem, hogy a három helyből, ahol megáll a hajó (Mare, Lifou, Noumea), legalább egyszer partra tehetem a lábam. Nem így történt. Aludtam, dolgoztam és megint csak dolgoztam, aludtam. Jó a késői kezdés a melóban, de ennek az a hátránya, hogy nincs idő friss levegőt szívni, nem érezhetjük a száraz talajt a talpunk alatt, nincs lehetőségünk leszállni a hajóról. Emiatt úgy érezzük, mintha egy kalitkában lennénk.

Akik hajóznak, azok tudják, hogy a főkikötő ebédszünete együtt jár az út első kikötő ebédszünetével, bármi is legyen az. Nekünk Mare volt, egy gyönyörű fehér homokos tengerparti hely. Vagyis lett volna. Ez sem így történt. Amelyik csapatban voltam, attól elvették ezt az offot. Így maradt nekünk az utolsó nap. Nyilván oka mindennek van. Ennek az volt (állítólag), mivel az előző úton az időjárás miatt töröltek egy helyet, nem tudott a hajó kikötni a nagy hullámok miatt (mert azért mégis csak a víz az úr), így egy csapatnak törlődött az offja is aznap. Ezért ők a mostani úton plusz egy offot kaptak, ami nem tisztességes. Nem ez volt, az első alkalom, amikor az időjárás közbe szólt. Én is voltam már olyan csapatban, akinek törölték az offját, mégse kaptunk semmi utánpótlást. Még plusz óra szünetet sem. Mondván, senki nem nyaralni jött ide. Ami igaz is, de a szünet, a megérdemelt pihenés mindenkinek jár… járna… Valakik ezt mégsem így gondolják. Ez már csak ilyen, nem minden történik úgy, ahogy azt mi szeretnénk, ezért fel kell készülni a legrosszabbra. Ilyenkor nehéz mosolyogva végig dolgozni egy napot. Hogy szebbé tegyem a dolgot, az előző úton is egy offom volt, ami hosszabb út volt. Vagyis három hét leforgása alatt 2 ebédszünet. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor tudok leszállni a hajóról egy hónapban. Ez nem nagy teljesítmény.

Azért ez a pár nap is tartogatott számunkra meglepetéseket. Az első nap, Mare. Napsütéssel kezdődött minden, majd gyülekeztek a felhők és kisebb vihar keletkezett. Délutánra már jobb lett az idő.

A következő nap már kicsit érdekesebb volt. Reggel fél 9-kor kezdtem. Indulás előtt megszólalt a hangosbemondóban a Cruise Director, és közölte, hogy a nagy szél és hullámok miatt a hajó nem tudja leereszteni a vasmacskáját és biztonsági okok miatt úgy döntöttek, nem kötnek ki. Mire felértem Lidora (a hajó 9. szintje), a hajó már elhagyta a szigetet. Álló helyzetben 50 km/h-s szél fújt, menet közben 70 km/h-s szél. Volt ennél már rosszabb is.

Két nappal Sydney előtt, odajött hozzám az egyik Supervisor és megkérdezte, hogy nálam van-e az ID-m (a kártya, amivel le tudunk szállni a hajóról, ami néha a ’szabadságot’ adja), ugyanis a következő, 12 napos útra beosztottak Port Manning-re. 3 hónapon belül másodszor. Ez ugye azt jelenti, hogy elveszik az ID-t és viszlát szárazföld újabb 12 napra. (Erről korábban már írtam nektek.) Teljesen kétségbeestem, mert ez Sydney-től érvényes. És ugye ez az egyetlen hely, ahol le tudok szállni. A Supervisor volt olyan rendes, hogy keresett nekem olyan embert, akinek egész nap kell dolgoznia és tudja arra a napra nélkülözni az ID-ját.

Sikerült, kint vagyok. Már csak a következő út 5 helyére kell találnom valakit, akivel tudok cserélni. Azt mondják, aki keres, az talál. A Panama crossing alatt sikerült. Meglátjuk most mire jutok.

A karácsonyi hangulatú és ízesítésű kávém (itt ilyen is van) lassan elfogy és az internetre kapott egy óra percei csak úgy peregnek. Amint letelt, felülök a buszra és irány egy kis városnézés és vásárlás. Ez a nap csak az enyém. Magamba szívom a friss nyári levegőt, és még ha csak pár órára is, de végre újra normális életem lehet.

Az időeltolódás miatt szép estét és jó éjszakát mindenkinek 🙂