A mostani út 12 napig tartott. El se hiszem, hogy véget ért. És ezzel együtt majdnem a november is. Egy hónappal ezelőtt még csak ismerkedtem a novemberi utakkal, most már csak pár nap és itt a december. Jönnek az ünnepek, az újév és lassan mondhatom, hogy megyek haza. Ez a 12 nap is tartogatott néhány meglepetést, jót is és rosszat is. Ilyen ez a gravitáció. Nemsokára megtudjátok, miért is.

Az előző részben említettem, hogy erre az útra Port Manning-et kaptam. Már az első nap találtam egy olyan személyt, aki Sydney kivételével sehol nem szokott leszállni, így tudtam vele ID-t cserélni az egész útra. El se tudom képzelni, hogy tudja valaki kibírni a szerződést, hogy konkrétan havonta háromszor száll le a hajóról, mert csak három alkalommal vagyunk a főkikötőben egy hónapban. Amint azt eddig olvashattátok, nekem ez nehezen megy. Küzdök a túlélésért.

A 12 napból 5 helyet látogattunk meg és 6 napot voltunk csak vízen (a 12. nap Sydney). Jó kis arány. Többet vagyunk vízen, mint szárazföldön. Szerencsére most nem töröltek egy helyet sem. És hogy miért is volt kalandos? Nos, ismerkedtem a gravitációval, még így hajón is összehaverkodtunk. Az út második napján készülődés közben a polcomról leesett egy tárgy és rápattant a telefonomra, aminek összetörött a kijelzője. Nem volt vele gond, működött tovább rendesen, mintha mi sem történt volna. Azért itt hajón nem úgy van, mint szárazföldön, hogy fogom magam és másnap elmegyek a szervizbe és megjavíttatom. Csak a főkikötőben tudtam újjá varázsolni, amire 10 napot várnom kellett. Jobb lett, mint új korában. A képek színei jobbak, mint valaha.

Ha már a színeknél tartunk, akkor elmondhatom, hogy én is különböző színekben pompázom. A telefon összetörése utáni nap, sikerült nekem is lezuhannom az emeletes ágy felső szintjéről. Visszagondolva a dolog viccesnek tűnik és jót mosolygok rajta. Abban a pillanatban nem volt az. Pechemre senki nem volt se az én kabinomban, se a szomszédéban, aki segíteni tudott volna. A telefon meg csak csörgött, én pedig feküdtem a földön egy darabig és jajjgattam a fájdalomtól. Az orvos kérésére dokumentálni kellett eme ügyességemet. A papírom kitöltésénél jelen kellett volna legyen a főnökségből valaki. Természetesen nem volt, mivel a vendég fontosabb, mint a dolgozó. És ez tényleg így volt. Fel kellett hívnom valakit, aki közölte a telefonban, hogy most nem ér rá, mert sok a vendég a büfében, majd később jön. Nem jött senki. Ezen már meg sem lepődök, nem újdonság a hajón. Közben a biztonságiak jöttek és megnézték a szobámat, vajon miért is történhetett az, ami megtörtént. Fényképeket csináltak, megnézték milyen távolságra van az ágyam és a telefon, ami miatt felkeltem. Nyilván az ágyból nem érem el. Pedig ők azt gondolták így próbáltam válaszolni a hívásra. De ezzel is nagy szerencsém volt, nem törtem el a bordáimat (ráestem a székre). Pár zúzódással megúsztam a ’repülést’. Biztos otthonról küldött valaki angyalokat, mert még egyben vagyok. De üzenem nekik, a széket tegyék félre, mert az esés elég fájdalmas volt. Kaptam másfél nap pihenőt, ami mindig jól jön. Így tudtam pihenni, normálisan enni és megint pihenni. Másnap este pedig újult erővel és kis fájdalmakkal folytattam tovább a munkát.

A legjobb dolog, ami az úton történt, hogy kipróbálhattam a búvárkodást. Nagyon nagy élmény volt. Szemüveg, pipa, békatalpak és irány a víz. Sydneyben a kínai piacon vettem egy vízálló tokot a telefonhoz. Gondoltam, nagyobb baja úgy sem lehet neki, ha már összetörtem. Beviszem a víz alá és meglátjuk, mit tud ez a találmány. Bevált. Nem ázott be a tok és a telefon száraz maradt. Mint a Taft hajlakk. Tartja a hajat szélben, esőben és napsütésben is. Így voltam én is a tokkal és a telefonnal is. A képeken gyönyörűen visszaköszön a víz alatti világ. Több színes halnak lehettem szemtanúja, Némóval az élen.

A szigeten, ahol lehorgonyoztunk (Mare), nagyon sok korall volt a part mentén. Rengeteg vendég búvárkodott. Itt, Ausztráliában ez elég gyakorinak számít. A Karib térségen kevesebben hódolnak ennek a hobbinak. Életem egyik legjobb élménye volt ez a nap. Főleg, amikor lemerültem a víz alá és megláttam egy teljesen más, egy teljesen új és meseszép világot. Erről a témáról bővebben fogok még mesélni biztosan. A mostani útra is beszereztem a búvárkodáshoz szükséges felszerelést. Most csak azt várom, legyen az a nap, amikor vízbe tehetem a lábam.