Frissítve: 2024. Szeptember

Tengeri hajós munka, óceánjáró hajós munka, hajós blog, hajónapló, hajópincér, élménybeszámoló, luxushajó, óceánjáró hajó

Hazaértem. Újra itthon vagyok. Felébredtem egy 7,5 hónapig tartó álomból. Ahogy mondani szokták, egyszer minden véget ér. Hát most véget ért ez az álom is. Egy hosszú, nehéz, fárasztó, de emlékekkel teli időszak járt le. Mint amikor reggel felébredünk és próbálunk visszaemlékezni, vajon mit is álmodhattunk az éjszaka, úgy hamarosan én is vissza fogok emlékezni.

Pár nappal ezelőtt még a reptéren ültem és vártam, hogy felszállhassak az első járatomra, ami Atlantába tartott. A vasárnap egész nap csak várakozással telt el. Nem csináltam semmit. Fura volt, mert nem ehhez vagyok hozzászokva. Nem volt folyamatos pörgés. Néztem az órámat és járt az agyam, hogy a többiek most épp merre dolgozhatnak. Majdnem 8 hónap megállás nélküli meló után előfordul az ilyesmi. Beszélgettem az otthoniakkal, akiktől már csak pár óra választott el. Aztán eljött a pillanat. A várakozás véget ért a reptéren. Az atlantai járatom 45 perces késéssel is, de elindult és a fellegekbe repített. Az idő gyorsan eltelt és a kilométerek csak fogytak, végig aludtam az utat. Ezen nem is csodálkozom, kijött rajtam a fáradtság. Az amsterdami járatot épphogy elértem. A késés ellenére időben landoltam a Liszt Ferenc reptéren. Újra magyar levegő, magyar hangok. A csomagok megvoltak nagy örömömre, így már csak egy út maradt vissza. Irány haza kis városomba!

A másnapot természetesen végig aludtam, hiányzott már, hogy ne ébresszen fel senki, hogy ne csörögjön a telefon a következő szöveggel: ’Nem akarsz dolgozni jönni?’ vagy ’Reggeli szüneted van?’. Felkeltem, kiléptem a teraszra, és megcsapott a friss tavasz illata. Az esőnek épp lógott a lába, kellemes illatokat szállított a szél. Ez már nem álom volt. Szilárd talaj volt a lábam alatt.

Újabb reggel. Kinézek az ablakon és látom, hogy a szomszédban a gyerekek hintáznak és labdáznak, az apuka nyírja a füvet, az anyuka valószínűleg a konyhában sürög-forog annak örömére, hogy nem kell dolgozni. Az idő csodás, hét ágra süt a nap, ami nyugodtságot sugároz, énekelnek a madarak. Itthon vagyok!

De most egy kicsit repüljünk vissza az időben, és nézzük meg, hogy is telt ez a hosszú utazásom. Most is nagyon sok helyet tudhatok magam mögött, de az első szerződésnél azért nem többet.

Nos, röviden és tömören a következő helyeket jártam be:

Amsterdam (Hollandia), ahonnan indultam.
Le Havre (Franciaország), ahol egyedül felfedeztem a várost és eljutottam a francia tengerpartra is.
Dover (Anglia), ahol egy forgatásba botlottam, épp Johnny Depp új Disney musicaljét forgatták.
Liverpool (Anglia), ahol az óriáskerék tetejéről megszemlélhettem a várost.
Greenock (Skócia), ahol vettem magamnak egy plüss loch ness-i szörnyet, mert idő hiányában nem láthattam élőben.
Invergordon (Skócia), ahol érezhettem a friss hegyi levegőt.
Edinburgh (Skócia), ahol meglátogattam a kastélyt, a Whiskey múzeumot és szinte az egész várost.
Stavanger (Norvégia), ahol egy ajándék boltban a 2 órás szünetemből fél órát álltam sorban egy hűtő mágnesért, eláztam és horribilis összeget fizettem egy sajtburger menüért.
Dublin (Írország), ahol csak kifutottunk egy helyi sörözőbe (én nem ittam sört), vettünk pár ajándékot és fordultunk vissza dolgozni.
Belfast (Észak-Írország), ahol szintén a rohanásé volt a főszerep, de van hűtő mágnesem.
Reykjavik (Izland), ahol izlandi gyrost ettünk és Izlandon jártam!
Jéghegyek (Grönland), ez egyszerűen csodás volt és persze nagyon hideg is.
Qaqortoq (Grönland), ahol spontán fotósorozat készült rólam egy hegy tetején.
St John’s (Kanada), itt megtudtam milyen az igazi amerikai hamburger.
New York, Szabadság szobor, Times Square és a hot dog.
Grand Turk, az első karibi kikötő, ahol mindenki rákvörösre égett.
Aruba, ahol tovább élveztük az európai út után a tengert és a meleget.
Curacao, macskaköröm!
Ocho Rios (Jamaica), Bob Marley mindenhol ott volt és a tengerpart is.
Costa Maya (Mexico), ahol már koktélt is rendeltünk a parton.

És a szokásos kikötők:

Tampa, ahol végre eljutottam a Florida Aquariumba.
Cozumel, ahol a biciklitúra sosem maradhatott el.
Belize, ahol megmásztam egy maja piramist egy esőerdőben és megismertem az országot.
Kajmán-szigetek, ahol részt vettem életem első helikopter túráján.

Hajózás nélkül még álmaimban sem jutottam volna el ezekre a helyekre. Így visszaolvasva ez rengeteg. Úgy érzem a számításaimat megtaláltam és úgy tértem haza, hogy elmondhatom, igen, mindenhol partra szálltam, mindent megörökítettem és jól éreztem magam! Persze mindez nem jelenti azt, hogy a munkát tárt karokkal vártam, de a helyek kárpótoltak mindenért. Egy egész életre szóló élményt szereztem! Lesz mit mesélni az unokáknak!

Ps.: Képek hamarosan!