Hajóval a világ körül, hajós munka, óceánjáró hajó, utazás, csendes-óceán, új-kaledónia, mare

A cím lehet, hogy elsőre érdekesen hangzik, de a képek láttán tényleg azt fogjátok hinni, hogy ez egy ’csodaország’. Itt a természeti adottságokra, szépségekre gondolok.

Új-Kaledónia, Franciaország tengerentúli területe a Csendes-óceánon. Egy nagy és több kisebb szigettel rendelkezik. A szigetet James Cook felfedező nevezte el Új-Kaledóniának. (Kaledónia Skócia északi része volt és ez a latin neve.) A szigettől északra újabb szigeteket fedezett fel, amiket Új-Hebridáknak nevezett el, ami a mai Vanuatu. (Később erről is lesz egy bejegyzés, mert a következő úton, ami 11 napos lesz, három Vanuatu szigetet is érinteni fogunk.) Új-Kaledónia lagúnája az UNESCO világörökségének a része. 23 ezer km²-es területével a világ legnagyobb lagúnájának számít.

Egy kisebb szigetet, Isle of Pines-t (Mandulafenyők szigete) korábban már bemutattam (katt ide a bejegyzésért). Most pedig egy másik szigetet szeretnék képekben bemutatni, Maré-t. Itt túralehetőség nem igazán van. Aki pihenni szeretne, vagy megismerni a tenger alatti világot, annak csak ajánlani tudom. A hajótársaság biztosít buszokat a legközelebbi tengerparthoz, ami a kikötőtől 10-15 perces útra található. Ez a hajóról nem látszik. Néha megfordultam ezen a helyen, de most úgy döntöttem, hogy a másik irányba veszem az utam.

Legutóbb, amikor itt voltam, volt egy kis eldugott lagúna rész, ahova jártam pihenni és búvárkodni is. Itt több dolgozó megfordult. Most pedig, amikor útnak indultam, egy tábla állított meg, miszerint abba az irányba nem lehet tovább haladni, mert ’veszélyes’. Azt tudni kell, hogy ezen a helyen előfordulnak mérges vízisiklók (fekete-fehér színűek) és cápák is. (Annyira mélyre azért nem szoktam beúszni, hogy találkozzam velük. Kivéve egyszer, amikor a nagy korallzátonynál búvárkodtam.)

Mivel nem voltam egyedül, ezért úgy döntöttünk, hogy tovább haladunk keresve az érintetlen lagúnát. Ez fél óra sétára van a kikötőtől. Útközben több helyen is megálltunk képet készíteni és gyönyörködni a tájban. A hőmérséklet lehetett vagy 30 fok, talán még több is. Menet közben több autó is elhaladt mellettünk, szerencsére egyik sem állt meg kérdezősködni. De végül a hallottak alapján sikerült megtalálni a partot.

Szerencsére találkoztunk két másik dolgozóval, akik ismerték a helyet. Eltöltöttünk itt pár órát. Én szinte végig a vízben áztattam magam, annyira jó volt. Az is lehet, hogy előző életemben hal voltam, azért vonz annyira a víz látványa. Órákig el tudnék úszkálni benne. De ennek szerintem senki nem tudna ellenállni.

Tökéletes hely kikapcsolódásra, még nekünk dolgozóknak is. Ilyenkor úgy érezzük, hogy nem is dolgozni, hanem ’nyaralni’ jöttünk. Legalábbis én így vagyok vele. Ezért tűnik úgy sok embernek, amikor például az Instagram oldalamra bukkannak, mintha teljes munkaidőben utaznék. Ami részben igaz is, csak ami mögötte van valójában, arról nem mindig esik szó.

És akkor következzenek a képek: