Amikor új helyen járok, mindig keresem a túrázási, kirándulási lehetőségeket, amivel még többet láthatok, így még jobban megismerhetem az adott helyet. Sokan azt csinálják (gondolok itt a dolgozókra és nem a vendégekre), hogy leszállnak a hajóról és csak internet után kutatnak.

Tudom, hogy Ausztráliában a hajón lévő internet minősége szinte a legrosszabbnak számít (az esetek többségében, de azért életjeladásra használható) és jó lenne bejelentkezni, hogy hol is vagyunk valójában. De! Amikor egy olyan, helyen járunk, ahol max. egyszer köt ki a hajó (és persze van is időnk körülnézni), akkor én szeretnék picit látni is valamit abból a helyből. Persze nem vagyunk egyformák, nem mindenki rajong a túrákért, valakinek egy pohár sör is elég ott, ahol van. Nekem például mindig mehetnékem van. Sokszor nem bírok egy helyben megülni. 🙂

Vegyük példának a legutóbbi szigetet, ahol voltam. Moreton-sziget. Kis kutatás után megtudtam, hogy ez a hely, a világ 3. legnagyobb ’homok’ szigete (máris egy kiemelkedő helyről beszélünk). 58 km-re fekszik Brisbane-től, ami hajóval 75 perc alatt elérhető. Partjait a Korall-tenger mossa, ami gyönyörű. Utak nincsenek. A kikötőbe érve, több túra lehetőség közül választhatunk. Könnyűbúvárkodás, bálna les, sziget-, helikopter- és quad túrák, és nem utolsó sorban a sivatagi szafari, amin én is részt vettem.

Amíg ti otthon télen a havas dombokról szánkóval csúsztok le, addig én a homokdűnéken próbálkozom hasonlóval. Eddig ilyen lehetőségről nem hallottam, nem is gondoltam volna, hogy ilyen is van, de nagyon mókás dolog. A túra mindössze másfél órán át tartott. Az út a homokdűnékig volt hosszú, ugyebár aszfaltos utak nincsenek. A dűne tetejére feljutni kicsit nehézkes volt, de ami utána jött, az valami fenomenális volt. Kaptunk egy kis tájékoztatást, hogyan kell csúszni (hason) és mire kell figyelni. Szemüveg viselése kötelező volt. Ha nem megfelelően csúszott valaki, megkóstolhatta a fehér ropogós ausztrál homokot. Természetesen ebben nekem is volt részem, ami pár képen meg is látszik. GoPro-val a kezemben jobban ment a csúszás, mint anélkül.

A csoport körülbelül 20 fős lehetett, mindenki kétszer csúszott le, kivéve hármunkat (dolgozókat), akik harmadszor is neki lendültünk a dolognak. A végére egy újfajta csúszás módszert kaptunk, ami még hasizom erősítésnek is megfelelt volna. Mire leértünk, a csapat többi része már a buszban volt. Persze nekem még homok angyalt kellett készítenem, anélkül nem hagyhattam el a helyszínt.

Számomra óriási élmény volt ez a nap. A túra után visszatértünk a kikötőbe, ahol még volt időnk nézelődni, sétálni a parton és gyűjteni az újabb energiát az esti munkához.

Ui.: Hamarosan érkezik egy videó is, hogy el tudjátok képzelni, milyen is lehet ez a ‘szafari’ 🙂