Az óceánjáró hajós munka kalandja: Így kezdtem életem legizgalmasabb munkáját

Frissítve: 2024. November

Amikor először hallottam az óceánjáró hajós munka lehetőségéről, azonnal megragadott a gondolat, hogy egy életen át tartó kalandra indulhatnék a tengereken. Az óceánjáró hajós munka nemcsak egy állás, hanem egy izgalmas életmód, amelyben minden nap új helyeket, kultúrákat ismerhetek meg, és közben egy összetartó, nemzetközi csapat részeként dolgozhatok. Ebben a bejegyzésben elmesélem, hogyan vágtam bele ebbe az izgalmas munkába, milyen lépések vezettek a fedélzetre, és hogyan kezdődött ez az emlékezetes utazás.

Tengeri hajó munka, óceánjáró hajó munka, hajó blog, hajónapló, hajópincér, élménybeszámoló, luxushajó, óceánjáró hajó, óceánjáró hajó tapasztalat, óceánjáró hajó utazás, óceánjáró hajó munka gyakori kérdések, hajós munka tapasztalat, óceánjáró hajóval a világ körül

Tartalomjegyzék

Óceánjáró hajós munka: A kezdetek

2011-ben kezdődött minden, amikor egy szép téli hóeséses napon laptopom előtt üldögélve figyelemmel követtem, hogy ismerőseim, barátaim merre járnak ebben a nagyvilágban (mint egy tipikus amerikai film első képkockái). Elkapott a nagy őrület engem is. A cél, hogy minél több helyet, embert, kultúrát ismerhessek meg rövid idő alatt. Így belevágtam életem legizgalmasabb munkájába!

Úgy gondoltam, ez a legkönnyebb módja álmaim megvalósításának. Ennyi év távlatából visszagondolva a megélt pillanatokra, megismert helyekre, emberekre, apró dolgokra, jó döntés volt. Leírhatatlanul jó érzés volt összeszámolni a helyeket, visszanézni a képeket amerre vitt az élet vize a Carnival Legenddel. Ugyanis ezen a hajón pincérkedtem. Valójában még mindig szelem a habokat. Lassan a második szerződésemen is túl vagyok. Na de ugorjunk kicsit vissza az elsőre.

Megcsináltam egy négy hónapos hajópincér felszolgálói tanfolyamot, amit sikeres vizsgával zártam, majd izgatottam vártam az interjú időpontját, ami három fordulós volt. Az interjú nem volt nehéz, nem volt kérdezz-felelek játék, csak kis beszélgetés a szakmai tapasztalatokról. Pár perc jutott mindenkire; pár perc, ami mindent eldönthet; pár perc, ami mindent megváltoztathat. Pár perc, és az egész világ előtted.

Aztán jött egy hosszadalmas várakozás, amikor közölték, hogy kik a szerencsések, akik vállukra vehetik a kis batyut és indulhatnak felfedezni a világ rejtekhelyeit. Így történt ez velem is. Sikerült! Bekerültem!

El se hittem, legszívesebben azonnal útnak indultam volna, de ez nem megy ilyen könnyen. Az orvosi vizsgálatok, útlevél, vízum még vártak rám. Megint várakozás következett, aztán megcsörrent a telefon. Megérkezett a szerződés, ami tartalmazta a hajóra szállásom dátumát, helyét, a hajó nevét és több, fontos információt.

Az indulás az első óceánjáró hajós munkámra

New Orleans. Carnival Conquest. Hosszú út várt rám. Amsterdamban és Los Angelesben kellett átszállnom. Élmény volt a repülés, főleg amikor megláttam Amerika partjait. Gyönyörű tenger, mesés, havas hegycsúcsok és a Hollywood felírat. Lenyűgöző látvány volt. Los Angeles megérkeztem!!

7 órás várakozás után újabb repülés következett. New Orleans-ba megérkezve utam a helyi reptéri szállodába vezetett. Bejelentkeztem, majd első dolgom volt a recepción lévő mappát átlapozni, rajta vagyok-e a vasárnapi listán. Nem találtam a nevemet. Mondták, másnap újra nézzem meg.

Elfoglaltam a szállást. Ekkor már későre járt az idő, hajnali egy körül lehetett. A szobában már aludt egy Angliából érkezett lány. Ő a karaoke-ért volt felelős és már 7 éve van a hajótársaságnál. Ő is a Conquest-re várt.

Rövid beszélgetés után kipakoltam, szokás szerint életjelet adtam magamról mindenkinek és álomra hajtottam fejem a kényelmes és hatalmas ágyamban. Másnap reggeli a szállodában, majd újra a mappa lecsekkolása indította a napomat. Újabb lista, újabb emberekkel. Megkaptam a következő óceánjáró hajómat: Carnival Legend. Tampa. Pár órával később már a repülőjegy is várt a recepción. Miért is ne, átszállásos járat és hol? Welcome to Miami!

Tampa, ahol az első szerződésem elkezdődött

3 nap alatt átrepültem Amerikát, az időzónákban csak úgy ugráltam. Jetlag. Hurrá. Túléltem. Itt vagyok. Tampa. Éljen Florida, a napsütés és a pálmafák! A reptér körülbelül negyed órányira lehetett a kikötőtől. Messziről már lehetett látni a Carnivalos piros-kék kéményt. Ahogy egyre közeledtük, a hajó egyre nagyobbnak mutatta magát.

A csomagjaim már úton voltak a hajóra, amikor én még csak meredtem a 12 emeletes hatalmas vasdarabra. Egy úszó szálloda, ahol a vendégek kedvükre szórakozhatnak, pihenhetnek, ehetnek-ihatnak és szintén világot láthatnak. Persze, akik többször voltak ezeken a helyeken, azokra az utóbbi nem jellemző.

Nem tértem magamhoz a látványtól, de el kellett indulnom a hajóra. Papírmunka, kabin elfoglalása, majd este a munkával való ismerkedés volt a program. 3 átutazott nap után egyből beledobtak a mély vízbe.

Este meló után meglestem interneten, hogy azért tudjam, mégis merre járkál ez a híres legendásnak mondható hajó, ami 8,5 hónapig volt az otthonom. 4 különböző port a Karib-térségen: Cozumel (Mexikó), Belize, Mahogany Bay (Honduras) és a Kajmán-szigetek. A főkikötő Tampa, ahol mentek-jöttek a vendégek és cserélődött a crew is. És a legnagyobb meglepetés, Európa!

Ezután a fárasztó nap után nem volt nehéz két perc alatt elaludni, és még akkor sem hittem el, tényleg itt vagyok. Megcsináltam!