Frissítve: 2024. Július

A legfontosabb dolog, amiről még nem esett szó, a munka. Amiért valójában az emberek hajóra jönnek. Nem mindenki szeretne ennyire világot látni, mint én. A képek, amiket eddig láttatok, közel sem mutatják vagy éreztetik azt a kemény munkát, ami mögötte van. Igazából szóra sem érdemes, mert a hangsúly a világ felfedezésén van. Azért kicsit kukkantsunk be a kulisszák mögé.

Hajón pincérkedni nem egy leányálom. Nagy fizikai és lelki megpróbáltatásoknak tesz ki mindenkit nemcsak a főnökség, hanem az élet is. Vannak olyan emberek, akik évek óta itt dolgoznak. Mondhatni a hajózásnak szentelik az életüket, mert így jobb életet tudnak biztosítani otthon élő (pl. Fülöp-szigetek, Indonézia, India stb.) családjaiknak, barátaiknak. Nekik nincs más választásuk, van aki itt öregszik meg. Vannak olyanok, akik csak ki akarják magukat próbálni, mennyire bátrak, erősek, kitartóak tudnak lenni egy más világban, ami nem „talajhoz ragadt”.

Kihívásnak gondolják ezt a lehetőséget. Egyes fiatalok idő előtt (mielőtt befejeznék a szerződést) hazamennek, mert úgy érzik, nekik ez nem megy, sok, hiába a sok szép hely, amit otthon csak katalógusokból láthatunk. Akadnak olyanok is, akik csak új életet akarnak kezdeni, a valódi élet múltját maguk mögött hagyni és egy másik világban újat kezdeni. Ilyenek emberekkel is találkoztam. Azok, akik úgy döntenek maradnak egy-két szerződést (nem többet), megpróbálják magukat jól érezni, szórakozni. Tengerpart, napsütés, koktélok, pálmafák, egyeseknek a helyi sörök kipróbálása (ez rám nem vonatkozik), helyi konyha, szuvenírek és még sorolhatnám. Ezeknek senki nem tud ellenállni, még én sem. Mint ahogy a nagy könyvekben is meg van írva. Persze, mire élvezni lehetne a különböző városokat, partokat, addigra megszólal egy kis hang, hogy a hajó indul egy újabb helyre. És kezdődik minden elölről.

Erre a felszolgálói szakmára nem jellemző a 8 óra munka, 8 óra pihenés. Napi szinten 10-12 óra munka vár minket a hét minden egyes napján, ha nem több. Néha akadnak olyan napok, amikor ez több. Itt a hajón senki nem foglalkozik ezzel. Csak dolgozz. Végezd el a rád kiszabott munkát. Mosolyogj a nap 24 órájában. Légy pontos, udvarias. Minden reggel legyél fitt és üde. Figyeld a vendég minden egyes mozdulatát, lesd minden óhaját-sóhaját. Beszélgess velük. Ez az, ami néha nehezen megy. Nem minden reggel indulhat energiával tele, több hónap, év talpalás után elfárad az ember. Nekem sincs kedvem folyamatosan mosolyogni, vannak rossz napjaim. Olyankor legszívesebben fognám magam, összecsomagolnék és hazamennék az első repülővel bárhol is legyek. Aztán rájövök, hogy ezt a munkát én választottam, én akartam ide jönni, tudtam mire vállalkozom. Kitartok végig.

Szabadnapok? A vendégek egyik kedvenc kérdése. Lassan elfelejtem, hogy ez mit is jelent. Hiszen, ilyen fogalom itt nincs a szótárban sajnos. Szabad óráink vannak csak, amikor tudunk pihenni, mosni vagy akár élvezni a különböző kikötők különböző lehetőségeit. Ez utóbbit én mindig kihasználom. Számomra ez jelenti a feltöltődést. Persze, ha épp a tengerparton ülök, a nap még a maradék energiámat is kiszívja. De nem panaszkodom. A lényeg, hogy legalább abban a rövid szünetemben ne kelljen a munkára gondolni és ha csak rövid időre is, de érezzem, hogy van szilárd talaj a talpam alatt, amibe kapaszkodhatok.

Sokszor, amikor a vendégekkel beszélgetek, úgy tűnik, mintha egy betanult monológot mondanék el nekik, mint amikor a tanár kihív felelni. Mindig ugyanazok a kérdések. Nyilván kíváncsiak, mindent tudni szeretnének. Amikor megkérdezik a világ melyik részéről jöttem és a válaszra jön egy válasz: „Budapest”. Felcsillan a szemem, és innen már átveszem a vendég szerepét és én kérdezek. Ritkán bele lehet botlani egy-két magyarba a hajón. Ők inkább az idősebbek táborát alkotják és évekkel ezelőtt elhagyták Magyarországot. Vagy csak a szülők, nagyszülők miatt kötődnek az országhoz (pl magyar nevük van), de még nem jártak ott.

Amikor egy felszolgáló egy random vendéggel beszélget a hajós élet rejtélyeiről, beavatja picit őt is a mindennapi dolgokba, a vendég issza minden egyes szavát. Le se tudja venni a szemét a dolgozóról. Nagyon sokan el sem tudják képzelni, hogy mi minden és hogyan történik ebben a világban. Így könnyen bele lehet merülni egy hosszabb beszélgetésbe. Ami persze jót tesz az angol nyelv gyakorlásának is, és a munkaidő is gyorsabban telik. Gondolnánk. Mert egy újabb hang szólal meg. A „főnöké”, ami azt jelent, hogy sipirc vissza dolgozni, mert már sokat beszéltél a vendéggel. Majd lesütött szemmel nézed az órát. 15 perc, 10 perc, 5 perc és végre eljött a pihenés ideje. Vége a munkának pár óráig.

To be Continued… avagy Folyt. köv., mint a sorozatok végén 🙂

Ps.: Puszi Mindenkinek Hondurasból!