Frissítve: 2024. Szeptember

Hajóval végigmenni a jéghegyek között felbecsülhetetlen érzés. Csodálatos látvány. Főleg, ha közben még a Titanic zenéjét is hallgathatod. Nem viccelek. Valaki a laptopján ezt a zenét indította el, miközben ment a hajó a jéghegyek között.

A hajó orrában, az Open Deck-en töltöttem a 2 órás szünetemet, ami a Legend 4. szintjén található. Hideg, szeles idő volt. De ezzel senki nem foglalkozott. Mindenki csak kattintgatta a fényképezőgépét, akárcsak a hajó fotósai. Meg kellett örökíteni ezt a nem mindennapi kilátást. Kesztyű nélkül nem volt kellemes (jó helyen volt, lent a kabinomban), de ezért a látképért megérte. Azt mondták hasonlít Alaszkához. Jobbról, balról magas jéghegyek, vízben úszkáló kisebb-nagyobb jégtáblák, amik néha a hajó oldalán koppantak. Ezt is túléltük (nem tértünk le az útvonalról), akárcsak a Bermuda-háromszöget. Szerintem nem véletlenül ez a hajó neve, a Legenda.

Tartottunk egy kis pihenőt egy körülbelül 100 fős településen, ahol lehetőség volt egy képeslap feladására az otthoniaknak, ami vagy célba ért vagy nem. Itt nem volt lehetőségünk partra szállni. Csak a hajóról csodálhattuk meg a színesebbnél színesebb házakat a hegyoldalakon. A lakosság egy kisebb részének nincs munkája, így ők halászatból és vadászatból élnek meg. Szerencsémre láthattam eszkimót ennek köszönhetően, még ha nem is közelről, mert épp a hajó 9. szintjén voltam. Emlékeim szerint csak ketten voltak a csónakban és a 12 szintes Legend mellett eveztek el. Nem mindennapi látvány tárulhatott eléjük. Vajon mit keres itt egy úszó óriás a világ végén?!

Másnap gyönyörű napsütéses reggelre ébredtem. Grönland déli csücskében, Qaqortoq-ban horgonyoztunk le, egészen pontosan tavaly október 4.-én. A Legend volt az első Carnival hajó, amelyik elérte a világ legnagyobb szigetének partjait. Érdekessége, hogy a sziget csupán 10 %-a jégmentes. A lakosság legnagyobb része eszkimó, velük könnyen lehet találkozni. Bár aznap teljesen ellepték a kis várost a turisták, annyira, hogy még az ajándék boltot is kifosztották és nekem nem maradt hűtőmágnes. Ha egyszer valaki arra járna, gondoljon rám, hálás leszek érte!

Ugyanezen az estén egy nagyon látványos jelenségben volt részem. Életemben először láthattam a sarki fényt, pontosabb nevén az Aurora Borealis-t. Épp a Dining Room-ban lestem a vendégeim óhaját-sóhaját, amikor szóltak, hogy az égen látható az északi fény. Lenyűgöző volt. Pontosan ugyanolyan, mintha egy National Geographic dokumentumfilmet néztem volna. Sőt, ez még ennél is jobb, mert ami a tv-ben vagy a képeken van, az nem adja vissza ugyanazt az érzést. Erről nekem saját képeim nincsenek, de az alábbi linken megnézhetitek azt, aminek én is szemtanúja voltam.

Képek az Aurora Borealisról

A rengeteg grönlandi kép közül igyekeztem a legjobbakat kiválogatni és megosztani veletek. Enjoy!