Vasárnap van, december 23.-a. Holnap lesz Karácsony Szentestéje. Számomra nem megszokott a környezet az ünneplésre. Pálmafák, tengerpart, türkizkék víz. Hiányzik a hideg, a hó, de elsősorban a család melege. (Tudom mostanában nem volt fehér karácsony otthon.) Ezeken a szigeteken is lehet ünnepelni, de nem munkával.

Reggel úgy szólalt meg az ébresztőm, mintha dolgozni kéne menni. Pedig ez most más miatt volt. Off-os vagyok. Felsétáltam egy dombra, ahol a Notre-Dame de Lourdes nevű templom található csodálatos és megnyugtató kilátással. Ez körülbelül 15-20 perces sétára van a kikötőtől. Majd innen átmentem a Jinek-öbölbe, ahol remek lehetőség van könnyűbúvárkodni.

Most épp a parton napozom. Balra nem messze családi fotózás folyik, előttem gyerekek élvezik a víz frissítő hatását, jobbra pedig a helyi lakosok játszanak. A nap melegen süt, szerintem, megint leégett az orrom, hiába kentem be többször is. A kilátáshoz még a hajó is beleesik, amit mindig próbálok legalább a szünetben kerülni. De ezen a szigeten ez nem megy. Azért jó szárazföldet érezni a talpam alatt, még ha az égeti is a lábam.

Gyönyörű a víz színe, el lehet veszni a kékségében. Megnyugtató a látványa. Tudom, amikor visszamegyek a hajóra, még fáradtabbnak fogom magam érezni, mint amikor dolgoznék. A nap mindig kiszívja az erőmet és a vacsoráztatásnál kezdetét veszi a ’zombie üzemmód’ (ahogy mi mondani szoktuk). A menü prezentáció alatt (amit minden asztalnál el kell mondani) a gondolataim mindig máshol vannak. Vagy épp kint vagyok vagy pedig a másnapot tervezem, miközben mondom a jól betanult szöveget. (Mások pedig közben azon agyalnak, mikor tudnának mosni vagy az aznap esti bulira mit vegyenek fel.)

Egész kellemes a víz, egész nap el tudnék úszkálni benne, főleg így december közepén. Hálás vagyok ezekért a pillanatokért, és hogy ilyen helyekre eljuthatok. Leírhatatlan ez az érzés. Sajnos ilyenkor mindig olyan gyorsan telik az idő. Aztán amikor visszatérek a hajóra, olyan mintha egy álomból ébrednék fel.

Ma egy kicsit hangulatossá tettem a kint létet. Hoztam magammal egy kis karácsonyfát és egy mikulás sapkát (sajnos a boltban csak fehéret találtam, de célnak ez is megfelel).

Lassan ideje visszaindulni a hajóra, de előtte még megveszem a szokásos Magnum jégkrémet, ami nagy dolog, mert nem lehet mindenhol kapni. Apró örömök az életben. Ha már az idei ünnepeket egyedül töltöm, aminek a hangulatát sajnos nem érzem. Rengeteg munka van előttünk és csak a végére tudok gondolni.

Remélem ez a délelőtti parti pihenés elég lesz arra, hogy a következő három vízi napot ’túléljem’. Aztán jön Sydney és egy újabb hosszabb út, ami 12 napos lesz.

Íme néhány kép a mai napról. A helyszín Lifou szigete, Új-Kaledóniában.