Hajóval a világ körül, óceánjáró hajós munka

A címből még nem derül ki pontosan, hogy mi van mögötte. Ezért úgy gondoltam, kicsit felfrissítem a dolgokat. Ha valaki figyelemmel követte az elmúlt éveket, olvasta a kiírásokat a képeim alatt/mellett (főleg Instagramon), tudja a titkát. Ami valójában nem is titok. Óceánjáró hajón dolgozom már több éve, amivel járom a világot. Ezt nem mindig hangsúlyozom. Inkább úgy tekintek az egészre, mint egy véget nem érő utazásra. Ezért talán úgy tűnik az egész, mintha csak utaznék, ami részben igaz is.

Tartalomjegyzék

A kezdetek

A képek mögött kemény munka van. Itt most nem a szerkesztésre gondolok, hanem rendes munkára a hét minden napján. Segédpincérként kezdtem, amivel valóban napi 10-12 órát dolgoztam. Utanként egy vagy két offom volt, ami azt jelentette, hogy ebédidőben nem kellett dolgoznom. Akkor sikerült kicsit leszállnom a hajóról. Volt olyan, hogy az egy órás szünetemben sikerült 45 percet aludnom, mert annyira fáradt voltam. Azóta a helyzet kicsit változott, kevesebb lett az óraszámom és több a szabadidőm. Minden úton más a beosztásom. Ezen az úton mondhatni minden nap offos vagyok. Reggel 9:30-tól 10:30-ig dolgozom és a vacsoránál, 5 órától. Van időm pihenni, olvasni, kondizni, vagy amikor kiköt a hajó, partra szállni.

Dining room után szabadon

A 3. szerződésem töltöttem a Dining Roomban, amikor azt mondtam magamnak, kész, vége, nem bírom tovább. (Meló reggel, délben és este.) Beadtam a kérvényt a pozíció váltásra, reménykedve abban, hogy nem kell sokat várnom rá. Másfél hónap múlva hívtak, hogy kezdhetem a traininget két másik társammal együtt és miénk a pozíció. Így kezdődött Steakhouse-os életem. Választhattam volna másik pozíciót is, de számomra ennek a beosztása jelentette a mindent. Az esetek többségében, a nap nagy részében szabad vagyok. Néha vacsoránál sem kell dolgoznom vagy korábban végzek, mint a többiek. Persze a gyors váltásnak köszönhetően megindultak a pletykálkodások a hajón (nemzetiséget itt nem emelnék ki). A lehetőség mindenkinek adott, hogy váltson, én váltottam.

Hogyan telik egy napom?

Vegyük először a főkikötőt, ami jelenleg Sydney. Reggel 6-kor kelek, kell egy kis idő, amíg magamhoz térek, főleg most, hogy 5 hónap már mögöttem van. 7-kor nyílik a hajó kapuja (gangway), amikor ki lehet menni. Itt az elsők között szoktam lenni. Kávé, reggeli, internet (mert a fedélzeten sokszor használhatatlan) és ha beosztást engedi, akkor séta a város egy ismeretlen részében és a szokásos bevásárlás. Sydneyben általában 14:15-re kell visszajönni a hajóra (back on board time). 3 óra körül kezdődik a vendégeknek a ’safety briefing’ avagy a biztonsági tájékoztatás, amin nekünk, dolgozóknak is részt kell vennünk (mindenkinek külön feladata van) és 4 órakor indul tovább a hajó.

Kikötök

Ebben a szerződésben elég változatos a hajó útvonala. Ausztrália, Vanuatu, Fiji-szigetek, Új-Zéland, Új-Kaledónia szigeteit járom. Két hét múlva pedig kezdetét veszi a ’crossing’ egészen Alaszkáig. Újra partra szállok Francia Polinézia és Hawaii szigetein. (Csakis a jó beosztásra gondolok, eddig bevált, sikerült bevonzanom!)

Élet a munkán kívül

Munka mellett van lehetőség szórakozni is. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, mint otthon, mert itt nem tudjuk normálisan kipihenni magunkat. Néhány óra alvás vagy nem alvás után is munka van. Ebben a hónapban például lesz egy ’Chill out night’, ’St Patrick’s party’ és ’Glowing stick party’. Ezek mellett lehet szaunába is menni, bingózni vagy akár a Crew bárban karaokizni, csak hogy néhányat megemlítsek.

Crew vs Staff

A hajón mindenki crewnak számít. Vagy még sem? Sajnos elég nagy és látványos a különbség crew és staff között. A crew csoportjába tartoznak pl. az éttermi dolgozók, bárosok, takarítók. A staffot pedig a recepciósok, kaszinósok, túraszervezők, animátorok tartoznak (vannak még páran, de hosszú lenne a lista). Röviden annyi, hogy a staff mindent csinálhat a hajón engedély nélkül, a crew pedig nem. Én is crewnak számítok, de ha jobban belegondolok a dolgokba, az én pozíciómnak van az egyik legjobb beosztása, és ha vacsorázni akarok menni valahova, csak egy engedélyt kell kérnem és már ugyanott vagyok. Ebben a szerződésben többször volt lehetőségem a Steakhouse-ban vacsorázni vagy sushizni. Ilyenkor este 8-ig dolgozom, fél óra múlva pedig be is libbenek a kiválasztott étterembe. A legjobb érzés, amikor nem 5 perc alatt kell elfogyasztanom a vacsorát és nem munkaruhában vagyok.

Elönyök és hátrányok

Messze a családtól és barátoktól, egy teljesen idegen környezetben kell kezdetben egyedül boldogulni. Később viszont kialakulnak a hajós baráti kapcsolatok. A munka minden napos, nincsenek szabad napok, csak szabad órák. Utóbbi pozíciónként eltérő lehet. A szobát meg kell osztani egy másik személlyel, ahol meg van az esélye annak is, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában. A napokat ’sea day’-ben vagy ’port’-ban méred, attól függően, hol van a hajó. Az ablakod pedig a tv, ami akkor fontos, amikor le akarsz szállni és meg akarsz bizonyosodni róla, hogy az időjárás tökéletes a strandolásra.

Ezekért cserébe viszont olyan dolgokat kapsz, ami egy életre szól. Nemzetközi kapcsolatokat tudsz kialakítani, mivel a hajókon több, mint 50 nemzetiség van. Bárhova mész a világon, mindenhol találsz barátokat. A nyelvtanulást nem igazán emelném ki, mert sokan nem használják helyesen a nyelvet. Teljesen önálló leszel, megtanulsz kiállni saját magadért, mert itt nem áll senki mögötted, amikor gond van. Olyan helyekre juthatsz el, amiről mások csak álmodoznak és ahova hajó nélkül nem vagy csak nehezen lehet.

Utószó

Olyan, mintha egy teljesen más Univerzumban élnék, ami csak a képzeletben létezik. Nem győzök hálát adni azért, ahova eljutottam eddig. Hihetetlen módon a szerencse mindig mellém áll.

Nagyon fontos, hogy pozitív maradj és kitarts a szemed előtt lebegő célért. Ha nem úgy sikerül valami, ahogy azt elképzelted, ne add fel. Lehet, csak egy kis változtatásra van szükséged. Merd megtenni azt a bizonyos lépést. Előfordulhat, sőt biztos, hogy várnod kell, de megéri. Panaszkodni én is tudnék, mert ez a munka nem egy leányálom. Valamit valamiért. Hajó nélkül biztos nem jutottam volna el például Vanuatuba, amiről előtte azt sem tudtam, hogy egyáltalán létezik.

Otthon többször említettem, hogy nem jövök vissza hajózni. De azt amikor ’hív’ a tenger, nehéz megmagyarázni. Tudom, hogy a hajózásnak is van negatív oldala (és hogy nem tart örökké), de melyik munkának nincs? Lehet, még nem jött el az én időm az újabb váltásra, nem tudom. De azt igen, hogy most, ebben a pillanatban, a tengeren a helyem.