Hajóval a világ körül, hajós munka, óceánjáró hajó, utazás, ausztrália, airle beach, tandemugrás

A túrák kiválasztásánál mindig próbálom a legjobbat megtalálni. Különböző oldalakat böngészek, videókat nézek, hátha akad olyan, ami magával ragad. A tandem ugrásról kivételesen az első videót egy ismerősömnél láttam. Libabőrös lettem a kis film láttán és eldöntöttem, én is ki akarom próbálni. Ez egy nem mindennapi dolog.

A nyaralás helyszíne, ami Ausztrália egyik legszebb és a turisták legkedveltebb része, Airlie Beach, erre tökéletes volt. Ebből a kis városkából, mindössze 20-25 perc repüléssel elérhetjük a világ legnagyobb korallzátonyát is egyébként. De erről majd később írok. Az ugrást kb. 2 hónappal előre lefoglaltam, biztosra akartam menni. Innentől kezdve, csak várnom kellett, hogy leteljen a szerződésem.

Eljött a nagy nap. Reggel korán kidobott az ágy. 7-re kellett az irodánál lennem, ami a szállástól 5 percre helyezkedett el. A szokásos papírmunkák elintézése után megnéztünk egy kb. 10 perces videót 7 másik ugró társammal együtt. Ezután egy kis busszal átvittek minket egy magán reptérre (Whitsunday Airport), ami 10 percre volt. Kis város, minden közel van. A reptéri iroda falán lévő kijelzőn, már kint voltak a nevek, hogy ki kivel és mikor fog ugrani. Izgatottan vártuk már. Itt még egyszer megmutatták nekünk a szükséges mozdulatokat, jeleket, bebiztosítottak minket. Én a második csoportban voltam.

Az ugrás összességében 40-45 percet vett igénybe, amiből 20-25 percben csodálhattuk a tájat a repülőből. Talán ez volt az első alkalom, amikor se telefon, se fényképező nem volt nálam. Szóval a felvételeket nem készíthettem. Ez, az ugró partner feladata. Mégis jó érzés volt, csak úgy elmélyülni a táj szépségében. Hálát adni azért, hogy itt lehetek és ami a legfontosabb, hogy nem esik az eső. Aztán valami kizökkentett az álmodozásból. A pilóta bejelentette, hogy az ugrások 5 perc múlva kezdődnek. Itt, már én voltam az utolsó. Csak annyit láttam, hogy a kamerákat izzítják és már ’repül’ is mindenki kifelé a repülőből. Igazából, ijesztő egy látvány. Olyan gyorsan pörögnek az események, hogy jóformán időd sincs meggondolni magad. Én következtem. Ugráááááás!

Videó az ugrásról.

Az élmény, az érzés felejthetetlen. Ugrás közben az agyam teljesen kikapcsolt. Nem éreztem semmit, csak az önfeledt szabadságot. Elfelejtettem minden addigi bánatomat, és átadtam magam a zuhanásnak. Így visszagondolva, nekem meg se fordult a fejemben, hogy mi van akkor, ha nem nyílik az ejtőernyő. Nos, igen, van másik. De akkor is. Csak ugrani akartam. Már tervezem is a következő ugrást, annyira megtetszett. Ajánlom mindenkinek 😉