Megint eljött a partra szállás pillanata. Hihetetlen, de még mindig (4 szerződés után is) ugyanaz a megmagyarázhatatlan érzés van bennem. Keverednek a jó és a rossz érzések egyaránt. Elhagyni egy helyet, ami egy vízen úszó csodának számít. Amivel az ember eljuthat olyan helyekre, ahova álmában sem gondolta volna. Amit az ember ott tartózkodása alatt az otthonának tekint.

Ez alatt a 6 hónap alatt ismét rengeteg élményben volt részem. Ausztráliától, Bora Borán át egészen Alaszkáig és vissza. Egy szerződés és az egész világ a zsebemben van. Régi és új helyek, régi és új barátok, akik nagyon fognak hiányozni. Fél év nem mondható soknak, de hajózás szempontjából nagyon hosszú időnek számít. A napok csak úgy peregnek a szemünk előtt. A helyek, ahol lehorgonyoztunk, néha álomszerűnek tűnnek.

Pontosan fél évvel ezelőtt Ausztráliába repültem, hogy újra a Carnival Legend fedélzetén szelhessem a habokat. Hajóra szállásom napján elkezdtük az utat Amerikába. Az időjárás nem kedvezett nekünk és most a tenger megmutatta, hogy mindig ő az úr. Életemben először és remélem, utoljára. A hajót csak úgy dobálták a hullámok. Az étteremben poharak, tányérok törtek. A hajó alsó szintjén pedig ablakok. Abban a pillanatban nem lettem volna a saját bőrömben. De túléltük.

Pár nap után a tenger lecsendesedett és újra napsütéses napok követték egymást, és talán a világ (egyik) legszebb szigetei. Tahiti, Moorea és Bora Bora. Másodszor és harmadszor is. Tahitin, nappal a Le Meridien Resortban voltam, este pedig az Intercontinentalban. És mindezt az új pozíciónak és a vacsora szüneteknek köszönhetően. Moorea, ami erről nekem elsőre eszembe jut, a cápákkal való úszás. Kétszer is. Ami elmaradhatatlan, selfie a cápákkal! Bora Bora, nos. Elsőre nem fogott meg. Szakadó esőben menni a tengerpartra nem volt a legkellemesebb érzés. De elmondhattam, hogy ott voltam. Következő alkalommal hét ágra sütött a nap. Tengerpart, koktélok, pálmafák. Csodálatos. Harmadik alkalommal a szünetem még rövidebb volt, mint eddig, délben kezdtem. Reggel korán felkeltem, hogy kijuthassak és lássak valami újat a szigeten. Összejött, sikerült. Bejutottam az ötcsillagos Intercontinental Resortba. Elém tárult az a látvány, amiért sokan annyira odavannak ezért a helyért. Álomszép Bora Bora!

Újabb szárazföld nélküli napok után Hawaii-ra sodort minket a tenger vize. Honolulu. Ez a nap sokat jelentett nekem. Aznap ünnepeltem a szülinapom. Az államok 50. tagállamának fővárosában 2 napot töltöttünk, így este munka után belevetettük magunkat a hawaii éjszakai életbe. Esővel együtt. Ez persze minket nem zavart. Honolulu mellett még 4 különböző helyen állt meg a hajó. Meglátogattuk a Waimea Canyont Kauai szigetén, ahol 1993-ban a Jurassic Parkot forgatták. Hilon található a világ legnagyobb aktív vulkánja. Mauin pedig érdemes autót bérelni és körbeutazni a szigetet. Konán nem jutottam messze a hajótól, de egy jó ebéddel gazdagabb lettem.

Mint mindig, ezután is vizes napok következtek, majd időjárás változás. A meleg, párás levegőt felváltotta a kellemes, hűvös és tiszta hegyvidéki idő. Eltűntek a pálmafák és egyre több jégtáblák keresztezték utunkat. Alaszkában vagyunk! 3 gyönyörű kis város, tele kirándulási lehetőséggel. A legelső dolog, amire befizettem, a bálna les volt Juneau-ban. Igazából ugyanezt lehet látni a hajóról is, de itt még közelebb vannak. Igaz, annyira nem voltak aktívak, mint vártam. Nem ugráltak ki a vízből. De még így is rengetegen voltak. Ketchikan és a vízen landoló repülő. A hideg nem volt vészes, kibírható. A táj magáért beszélt. A látvány után döntöttem úgy, hogy egy túra nem elég. Skagway-en helikopter túrán vettem részt, amivel nem vízen, hanem hegytetőn, gleccseren landoltunk. Valahogy ezt a tájat nem tudtam megunni. Bálnák, fókák, medvék és nem tévén keresztül.

Szóval ez alatt a szerződés alatt is rengeteg élményben volt részem. És a következő utam is tartogat újabb meglepetéseket. Decembertől irány a világ legnagyobb korallzátonya és Új-Zéland. De ne szaladjunk ennyire előre. Hamarosan érkeznek a képek, hogy ezeken keresztül is bemutathassam élményeimet.