Eltelt egy újabb vakáció és újra szelem a habokat. Pontosan 24 napja vagyok a hajón. Újra megállás nélkül munka van, ami persze változatlanul nehéz. Minden ugyanolyan, mint amikor februárban leszálltam a fedélzetről. Kivéve az embereket, mert ők folyamatosan cserélődnek. Ismerősök mindig akadnak, belőlük nincs hiány. Így nem minden arc idegen. Sokan érdeklődtek, milyen volt a nyaralás Indonéziában, hiszen pár embert megkérdeztem, vajon merre is lehet menni Balin. A jó dolgok, mindig nagyon gyorsan eltelnek.

3 hónappal ezelőtt még a bőröndömet pakoltam össze a nyaraláshoz, most pedig azt várom, mikor érkezünk meg Alaszkába. Április 26.-án átléptük a Nemzetközi Dátumválasztó vonalat, aminek következtében kétszer írtuk ezt a dátumot. Tavaly egy nap kimaradt az életemből, most egyszerre kétszer is megtörtént egy nap. Május 4.-én átléptük az egyenlítőt. A víz most a megfelelő irányba folyik, lefele 🙂

Tegnap bejelentették, hogy az elkövetkezendő napokban nagy hullámok várhatók és ne lepődjünk meg, ha érezzük a hajó mozgását. Amióta felszálltam a hajóra, minden egyes mozdulatot megérzek. Azt az estét nem kívánom senkinek. Otthon nagyon sokan kérdezték, kerültünk-e már viharba. Ez a tengeren előfordul, de eddig nem volt rá alkalom, aminek kifejezettem örültem. Most viszont megtörtént. Azt eddig is tudtam, hogy a víz az úr, de azt nem, hogy ennyire.

Amikor megérkeztem Sydney-be, nem a megszokott időjárás fogadott. Hűvös volt és nagyon fújt a szél. Az első estémen a hajót csak úgy dobálták a hatalmas hullámok. Az étteremben alig tudtunk dolgozni. Mindenhol törtek a tányérok és a poharak. Nem bírtunk egy helyben megállni. Csúszkáltunk, mintha egy jégpályán lettünk volna a nagy mozgás miatt. Megint átéltem a tengeri betegséget, aminek köszönhetően nem volt kellemes az alvás. Reggel az a hír fogadott (ezt most már szinte az egész hajó tudja), hogy az első szinten ablakok törtek és repedtek be. Ennek következtében ki kellett pár kabint evakuálni. Állítólag a hajó körülbelül 45 fokos szögben dőlt a hullámok miatt. Egy másik Carnival hajó, a Spirit, két napig hánykolódott a tengeren, míg enyhült az időjárás és ki tudott kötni Sydney-ben. Szerencsére komoly gond nem történt és túl vagyunk rajta.

Jelenleg úton vagyunk Vancouverbe. A megérkezésig még 4 nap van. Az időjárás folyamatosan változik. Ez alatt a 4 nap alatt végig játszódik a 4 évszak. Nyárból megyünk át télbe. De még nem hozom meg a telet, azt csak később. Most nyaraljunk egy kicsit.

Ezt az útvonalat tavaly szeptemberben már megcsináltam. Akkor Hawaii-t nem érintettük. Most ez volt az első útvonal vége. Soha nem gondoltam volna, hogy kétszer is eljutok olyan helyekre, mint Tahiti és Bora Bora. És igen, lehetetlen nem létezik. Tavaly Moorea-n voltam offos, most pedig Papeete-n. Az utóbbi helyen fogtunk egy taxit és elmentünk a Le Meridien Resortba. A vízen lévő bungalow-kat nem lehet megunni. Mindegyik más és más. Remélem egyszer láthatok egy olyat is, aminek belül a házban üveg az alja és lehet látni vízben úszkáló halakat. Szokás szerint nagyon sok képet készítettünk. Fürdésre is volt lehetőség és az ebéd is finom volt. Nehezen hagytuk magunk mögött az első számú paradicsomot.

Másnap, Moorea-n pár óra szünetem volt csak, de volt egy túra, amit nagyon meg szerettem volna csinálni. Tavaly ez elmaradt, idén bepótoltam. És ez nem más, mint a cápákkal és rájákkal való úszás. Úgy bizony. Még a nyaraláson vettem egy könnyűbúvár felszerelést, amit itt beizzítottam. Remek látványt nyújtottak a cápák. Rájához már volt szerencsém az első szerződésem alatt. Még puszis képem is van velük. De a cápa, az nem mindennapi. Odacsalogatták őket, de nem bántottak senkit. Tavaly az egyik vendégnek szép nyomot hagytak a kezén, mert megpróbálta őket megetetni. Túl nagy baj nem lehetett, mert akkor másnap újra elment egy ilyen túrára. Bátor emberek. Akár csak én, hogy ilyen túrákon részt veszek.

A következő napon Bora Borán kötött ki a Carnival Legend. Tavaly láthattam a sziget esős oldalát, most viszont megmutatta mit tud igazán. Gyönyörű türkizkék tengerben fürödtem. Itt is pár óra szünetem volt. De azt kihasználtam, amennyire lehetett és újult erővel mehettem vissza dolgozni. Amihez sok kedvem nem volt, ilyen csodálatos helyek után. Legszívesebben valamelyiken lehorgonyoztam volna és ott maradtam volna. Messze a való élettől, egy álomvilágban élve.