2014. szeptember 9.

Egy hete vagyok a tengeren. Egy hete nem láttam se napot, se holdat, se csillagot… a hajón kívül. Kezdetét vette a 22 napos ausztrál crossing. Már az egyenlítőn is átmentünk, ami után mindenki kapott egy névre szóló ’oklevelet’ az átlépésről. Tegnapelőtt hajnalban közelítettük meg pontosan a föld felét. A vendégeknek még ceremóniát is rendeztek hallal együtt, amit meg kellett puszilniuk, mivel átlépték ezt a bizonyos képzeletbeli vonalat. A hajó ugyanúgy megy tovább, folytatja útját. És vajon most merre folyik a víz? Talán ellentétes irányba? Eddig minden lefelé csordogált, most pedig a másik irányba fog? És a mosdókagylóban melyik irányba folyik le a víz? Jobbnál jobb kérdések várnak válaszra. Ha ti is átlépitek ezt a vonalat, el fogtok rajta gondolkodni. Az idő mindenképp melegebb, mint általában, de nem is ez a lényeg. Még 13 nap és elérjük Sydney-t. Sok vizes napnak leszünk még részesei, de az már nem fog 7 napig tartani egyhuzamban.

És vajon hogy is telt ez az egy hét szárazföldi civilizáció nélkül? A napok egyformák voltak, a munkát is ugyanabban az időben kezdtem, minden nap ugyanaz volt a feladatom. Egy napom így nézett ki: 9:30-12:00-ig dolgoztam, 14:00-ig aludtam, aztán megint 16:00-ig munka, egy óra szünet és újra meló 22:00-ig és alvás. 7 napon keresztül. Így már érthető miért nem láttam semmit. Részese voltam egy kis trópusi viharnak is. Szakadó eső, jobbra-balra dőlő hajó, bölcsőként funkcionáló ágyak, így még az alvás is könnyebb, csak felkelni nehezebb. A vendégek csak ettek, ettek és ettek, közben pedig kártyáztak. Jóformán csendesen telt ez az egy hét. De a java még hátra van.

Holnapról végre újra szilárd talajra léphetek. Tahiti, Moorea és Bora Bora lesznek a következő helyek. Most leszek itt először, talán utoljára is, nem tudom, de az biztos, hogy nem mindennap van ilyen lehetősége az embernek, hogy hajóval körbeutazza a fél világot ezeken a helyeken keresztül, hogy elérje Sydney-t. A Carnival Spirit ezt az utat egyszer már megtette, most a Legenden a sor.

Vannak olyan pillanatok, amikért megéri hajózni, és ezek azok. Ilyenkor elfelejtem, hogy valójában milyen nehéz is a munkám és csak arra gondolok, hogy te jó ég, itt vagyok most már a világ másik felén, kétszer olyan távol az otthontól, mint eddig és hamarosan a világ legdrágább és egyik legszebb szigetén fogok sétálni.

Megcsináltam! El sem hiszem! Úton vagyok a szigetekre. Talán akkor fog ez bennem tudatosulni, amikor már ott leszek. De valahogy mégis olyan álomszerűnek, távolinak tűnik az egész. A 80 nap alatt a föld körül című Verne művet mindenki ismerheti. Az én történetem címe az lehetne (jelen pillanatban), hogy Amerikából Ausztráliába 36 nap alatt. Még találó is lenne. Vagy esetleg Európa szívéből a koalákig.

Még egy érdekes dolog. Mivel Ausztráliát Amerika felől közelítjük meg, így át fogjuk lépni a nemzetközi dátumválasztó vonalat szeptember 15.-én. Ami annyit jelent, hogy ez a dátum az óraátállítás miatt ki fog esni az életemből. Szeptember 14.-e után 16.-a fog következni. Ha esetleg valami kihagyhatatlan, fenomenális, említésre méltó dolog történne, légyszi osszátok meg velem is. Előre is ezer köszönet érte!

Az ausztrál crossing útvonala a következő:

0. nap: Long Beach, Los Angeles
1. nap: Vízen
2. nap: Vízen
3. nap: Puerto Vallarta, Mexico
4. nap: Vízen
5. nap: Vízen
6. nap: Vízen
7. nap: Vízen
8. nap: Egyenlítő átlépése (vízen)
9. nap: Vízen
10. nap: Vízen
11. nap: Papeete, Tahiti, Polynesia
12. nap: Moorea, Polynesia
13. nap: Bora Bora, Polynesia
14. nap: Vízen
15. nap: Vízen
16. nap: Nemzetközi dátumválasztó vonal átlépése (vízen)
17. nap: Suva, Fiji Islands
18. nap: Vízen
19. nap: Noumea, New Caledonia
20. nap: Vízen
21. nap: Vízen
22. nap: Sydney, Ausztrália