Frissítve: 2024. Szeptember

Tengeri hajós munka, óceánjáró hajós munka, hajós blog, hajónapló, hajópincér, élménybeszámoló, luxushajó, óceánjáró hajó

Mielőtt teljesen belemerülnék az utazások elmesélésébe, azelőtt sort kerítenék néhány apró dologra a hajón előforduló nemzetiségeknél. Ezekről órákat lehetne beszélni, sőt több bejegyzést lehetne írni. De most csak a számomra legérdekesebbeket fogom megemlíteni.

Kezdeném azzal, hogy a fedélzeten több mint 50 nemzetiség él együtt, a világ különböző részeiről érkeztek ide emberek (Európából, Ázsiából, Ausztráliából, természetesen Amerikából és még Dél-Afrikából is akad egy-két jelentkező).

A legelső héten a hajón egy indiai volt a főnököm. Ekkor még csak barátkoztam az angollal. Vagyis mondhatni még eléggé hadilábon álltam vele. Megkaptam az első utasításomat, hogy mit is kell (kellene) csinálnom. Ebből az lett, hogy végig mosolyogtam, amit a főnök mondott. Angolul kiválóan beszélt, csak egy gond volt vele, nagyon gyorsan. Inkább azt hallgattam, ahogy beszélt, és nem arra figyeltem, amit mond. És mindeközben még a fejét is rázta indiai módon. Ez mindenkire jellemző. Mint amikor az autóban menet közben a kis dísz kutya bólogat a szélvédőnél. Elég vicces látvány. Na de a viccet félretéve a fejrázás jelentése ‘igen’, ‘nem tudom’ és ‘talán’.

India a világ második legnépesebb országa és a lakosság kb. 40%-nak van állása. Nem véletlenül van a hajó velük tele. A konyhákban (és a biztonsági őrök között) szinte csak indiaiakkal találkozhatunk. Néha előfordul egy-két perui vagy indonéz származású is. A hivatalos nyelvük a hindi és az angol, de ezen kívül az országban több mint 1600 nyelven beszélnek. Szép is lenne, ha a hajón mindenki más és más nyelven beszélne. Eléggé nagy lenne a zűrzavar.

Az egyik indiai hagyomány több évtizedekre vezethető vissza, miszerint a szülők választanak párt gyermekeik számára. Ez a mai napig is működik a kisebb városokban. Néhányan még őrzik ezt a fajta hagyományt. Amíg a fiúgyermek (jelen esetben) hajón dolgozik, addig otthon a szülő ‘keresgél’. Általában 30 éves korukra már családot alapítanak. (Ha valaki egyedülállónak mondja magát, akkor ott bibi van.) Mire hazaér az illető, lehet hogy már párt is találtak neki. Sok mindent figyelembe vesznek a keresésnél. Például vallás, horoszkóp, végzettség, munka, életkor és még sok más apró dolog. Ez a házassági hagyomány a hindu vallásra jellemző.

Indonézek. Jellegzetes arcvonásuk miatt nehezen különböztetem meg őket, olyan egyformák. Az első dolog ami feltűnik, hogy majdnem mindegyiknek ugyanaz a neve. Ez Indonézia nyugati és bali részére jellemző. 4 féle nevet használnak, megkülönböztetve ezzel a gyermekek születését. Mintha ez egy sorszám lenne, csak épp egy névbe beleültetve. Nem tesznek különbséget fiú és lány között, születéskor mindenki kap egy nevet a négy közül a sorrendnek megfelelően. A bali kultúrában mindössze négy nevet használnak a leggyakrabban. Az elsőszülött gyermek a ‘Wayan’, ‘Gede’ vagy ‘Putu’ nevet kapja, a második a ‘Made’ vagy ‘Kadek’, a harmadik a ‘Nyoman’ vagy ‘Komang’ és a negyediket pedig ‘Ketut’ nevet kapja. Ha ötödik gyermek is van a családban, a névlista újrakezdődik és a ‘Wayan Balik’ nevet fogja viselni, amit úgyis fordíthatunk, hogy ‘Újabb Wayan’. A férfi és női nevek között két előtaggal tesznek különbséget, ‘I’ és ‘Ni’ (ahogy írva van, úgy kell kiejteni – az előbbi a férfi, míg az utóbbi a női).

Fülöpök. Mint ahogy a franciák nem tudjak rendesen kiejteni az ‘R’ betűt, ők nem tudják az ‘F’-et és helyette ‘P’-t mondanak. Erre akkor lettem igazán figyelmes, amikor előző szerződésemen egy fülöp nemzetiségű főpincérhez osztottak be Dining Room-ban. Megkért, hogy vigyek kávét a vendégeknek. Valahogy a ‘coffee’ helyett ‘copy’-t hallottam, és nem értettem, hogy mire is akar megkérni valójában. Miután rámutatott a csészékre, rájöttem.

Itt csak egy érdekességet emelnék ki. Bohol szigetén találhatóak a Csokoládé-hegyek. Természeti látványosság és a dombok teljesen egyformák. Nevét onnan kapta, hogy amikor száraz évszak van a fű kiszárad és csoki színűvé válik.

Erről nekem sajnos nincs képem, de ami késik ugye nem múlik, talán egyszer ide is eljutok.